Szakítsunk szépen!

Mindannyiunk életében eljött már az a pillanat, amikor bizony valamilyen oknál fogva, szakítani akartunk, vagy éppenséggel szakítanunk kellett. Egy ilyen döntést meghozni is nehéz, nemhogy még végrehajtani, különösen, ha már több év fűz minket össze.

De ha már eljött ez a nehéz pillanat, legalább úgy tegyük ezt meg, hogy a másikban ne okozzunk olyan sebet, ami csak sokára vagy egyáltalán nem gyógyul be.

Szakítani nehéz, de mégis muszáj megtenni mert a kapcsolat már egyik félnek sem jó. Talán az egyik legnehezebb dolog benne, hogy megtaláljuk a jó időzítést, és a megfelelő szavakat.

Mi a titka a szép szakításnak?

No de mégis, hát mi a titka a “szép” szakításnak? Először is, se sms-ben, se telefonon, se egyéb közösségi médián nem illik szakítani. Nemcsak, hogy nem illik, de egyenesen sértő is. Tehát szakítani csak személyesen!

Ne húzzuk a mondandót, ne legyen belőle egy kisregény, és ne arról szóljon, hogy fél órán keresztül soroljuk a másik vélt, vagy valós hibáit. Mondjuk el az okot, egyszerűen, logikusan. Sose hagyjunk kiskaput!

Ne mondjuk, hogy talán egyszer még… egy másik életszakaszban… Ha vége, tegyünk pontot gyorsan és viszonylag fájdalommentesen.

További jó tanács lehet még, hogy ne akarjunk utána barátok maradni. Akivel szakítottak, továbbra is reménykedni fog. A szakítás után nálunk is eljöhet az a pillanat, amikor egyedül érezzük magunkat, ne kezdjünk el fényképeket, emlékeket nézegetni, ne feledjük: nem véletlenül szakítottunk!