Észak- és Dél-Korea titkos háborúja – Kim Jong Un előnyben lehet
A Korea két részét elválasztó határ egyedi látványt nyújt, hiszen a sűrű drótkerítések és számos őrposzt között hatalmas, zöld álcázott hangszórók is megtalálhatók. Egy ilyen dél-koreai hangszóró a közelmúltban, amikor a határon álltam, hirtelen felzúgott, és Dél-Korea popslágereivel, valamint szubverzív üzenetekkel töltötte meg a levegőt. „Amikor külföldre utazunk, feltöltődünk” – hallatszott egy női hang, ami egyértelműen célzott üzenet volt, hiszen az észak-koreaiak számára tilos elhagyniuk az országot. Ezzel szemben az észak-koreai oldalról tompán hallatszott a katonai propaganda zenéje, ahogy a rezsim próbálta elnyomni a Délről érkező, provokatív adásokat.
Észak- és Dél-Korea technikailag még mindig háborúban áll, és bár az utóbbi években nem zajlottak harcok a határon, az információs háború folytatódik. Dél-Korea folytatja az észak-koreaiak tájékoztatását, míg Kim Dzsong Un észak-koreai vezető mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza az információk bejutását. Észak-Korea az egyetlen ország a világon, ahol az internet még nem terjedt el, és minden televíziós csatorna, rádióállomás, valamint újság az állam irányítása alatt áll. Martyn Williams, a Washingtonban működő Stimson Center munkatársa és Észak-Korea szakértője elmondta, hogy a rezsim kontrolljának oka abban rejlik, hogy a Kim családról kialakított mítosz sok része hamis. Ha elegendő emberhez eljutnak ezek a hazugságok, a rezsim könnyen összeomolhat.
A dél-koreai kormány a hangszórók mellett egy másik, kifinomultabb underground mozgalmat is támogat, amely éjszaka, rövid- és középhullámú rádióadók segítségével juttat el információt Észak-Koreába. Havonta ezrek csempésznek át USB-ket és micro-SD kártyákat, amelyeken külföldi tartalom található – ezek között Dél-koreai filmek, tévésorozatok, popdalok és hírek is szerepelnek, mind azzal a céllal, hogy kihívást jelentsenek az észak-koreai propagandával szemben. Azonban a területen dolgozók most attól tartanak, hogy Észak-Korea egyre inkább felülkerekedik. Kim Dzsong Un szigorú intézkedéseket hozott azokkal szemben, akik külföldi tartalommal bírtak, és a közelmúltban az amerikai kormány által nyújtott támogatás csökkentése miatt a jövőjük is veszélybe került.
A Unification Media Group (UMG), egy dél-koreai nonprofit szervezet csapata hónapról hónapra áttekinti a legfrissebb híreket és szórakoztató tartalmakat, hogy összeállítsa a listákat, amelyek reményeik szerint rezonálnak az észak-koreaiakkal. Az alacsony kockázatú USB-k Dél-koreai tévésorozatokat és popdalokat tartalmaznak, míg a magas kockázatú tartalmak között szerepelnek olyan „oktatási programok”, amelyek a demokráciáról és az emberi jogokról szólnak – ezek a tartalmak a legnagyobb félelmet keltik Kim számára. A készülékeket a kínai határra küldik, ahol az UMG megbízható partnerei nagy kockázat árán átviszik őket Észak-Koreába.
Bár a Dél-koreai tévésorozatok ártalmatlannak tűnhetnek, valójában sokat elárulnak a hétköznapi életről Dél-Koreában – például az emberek magas épületekben élnek, gyors autókat vezetnek és elegáns éttermekben étkeznek. Ez jól tükrözi a szabadságukat és azt, hogy Észak-Korea mennyire lemaradt a fejlődésben. Ez kihívást jelent Kim egyik legnagyobb hazugságával szemben, miszerint a dél-koreaiak szegények és elnyomottak. Lee Kwang-baek, az UMG igazgatója elmondta, hogy sokan azt mondták nekik, hogy sírtak a sorozatok nézése közben, és hogy ezek a műsorok először indították el bennük a saját álmaik iránti vágyat.
Bár nehéz pontosan megmondani, hány ember fér hozzá az USB-khez, a legutóbbi dezertőrök vallomásai azt sugallják, hogy az információ terjedése és hatása egyre nyilvánvalóbb. „A legfrissebb észak-koreai dezertőrök és menekültek közül sokan azt mondják, hogy a külföldi tartalom motiválta őket arra, hogy kockáztassák az életüket és megszökjenek” – mondta Sokeel Park, akinek szervezete, a Liberty in North Korea, az ilyen tartalmak terjesztésével foglalkozik.
Az Észak-Koreában nem létezik politikai ellenállás, és a tüntetéseket is túl veszélyesnek tartják – de Park reméli, hogy egyesek egyéni ellenállási cselekedetekre inspirálódtak. Kang Gyuri, aki 24 évesen nőtt fel Észak-Koreában, elmondta, hogy a külföldi tévéműsorok nézése részben arra inspirálta, hogy elmenjen. „Nagyon fojtogató volt, és hirtelen vágyat éreztem, hogy elhagyjam az országot.” Amikor a múlt hónapban egy napsütéses délután találkoztunk Szöulban, nosztalgiával mesélt arról, hogy gyerekként a rádióműsorokat hallgatta édesanyjával.
A külföldi tartalmak megjelenése óta az észak-koreai kormány szigorúbb intézkedéseket vezetett be, melyek keretében azokat, akik külföldi médiát fogyasztanak, súlyosan büntetik. A Kim által bevezetett új törvények, amelyek 2020 óta érvényesek, a büntetéseket drasztikusan megemelték. Az utóbbi években a rezsim fokozta az információs háborút, új elektromos kerítéseket épített a kínai határon, hogy megnehezítse a tartalom csempészését.
A szigorítások következtében az észak-koreai fiatalok körében a kockázatvállalás mértéke csökkent, sokan már nem beszélnek nyíltan a külföldi tartalmakról, inkább titokban osztják meg egymással. A rezsim tudatában van annak, hogy a külföldi információk terjedése megingathatja a hatalmát, ezért mindent megtesz a médiaellenőrzés érdekében. Az információs háború kimenetele tehát nemcsak az észak-koreai rezsim stabilitását, hanem a régió biztonságát is befolyásolja.
Ezeket is érdemes megnézni
Miért elengedhetetlenek az újító hűtési technológiák
Új brit projekt a tengeri szén-dioxid eltávolítására indul
