A jövő űrutazása: Robotok váltják fel az űrhajósokat?
Karácsony előestéjén a NASA Parker Napkutató Proba nevű autonóm űrszondája megközelítette a Napot, közelebb, mint bármely más ember által készített tárgy valaha. Ez a küldetés a Nap működésének és a Földre gyakorolt hatásainak jobb megértésére irányult, különös figyelmet fordítva a világűr időjárására. Ez egy mérföldkő volt az emberiség számára, amely azonban teljesen automatikusan zajlott, hiszen a szonda önállóan hajtotta végre programozott feladatait, anélkül, hogy bármiféle kommunikációban állt volna a Földdel. Az elmúlt hat évtizedben számos robotikus szondát küldtek a Naprendszer különböző pontjaira, amelyek elértek olyan célokat, amelyek az ember számára lehetetlenek.
A Parker Solar Probe 10 napos repülése során 1000 Celsius-fokos hőmérsékleteket tapasztalt, ami jól szemlélteti az űrkutatásban rejlő technológiai kihívásokat. A robotikus űrszondák sikere, valamint az új, fejlett mesterséges intelligencia fejlődése azonban felveti a kérdést: milyen szerepet játszanak majd az emberek a jövőbeli űrkutatásban? Néhány tudós kétségbe vonja, hogy a jövőben szükség lesz-e emberi űrhajósokra egyáltalán. Lord Martin Rees, az Egyesült Királyság csillagásza kijelentette: „A robotok gyorsan fejlődnek, és az emberek küldésének indoklása egyre gyengébbé válik.” Rees úgy véli, hogy a pénz közpénzből való felhasználása az emberi űrutazásra nem indokolt, mivel szerinte az űrutazás csak egy kaland és tapasztalat a gazdag emberek számára, amelyet magánfinanszírozásból kellene támogatni.
Andrew Coates, a Londoni Egyetem fizikusa osztja ezt a véleményt, hangsúlyozva, hogy a robotok sokkal tovább jutnak és több feladatot képesek elvégezni, mint az emberek. A robotok költséghatékonyabb megoldások, és ahogy a mesterséges intelligencia fejlődik, a robotok egyre okosabbá válnak. Ugyanakkor felmerül a kérdés: mit jelent ez a jövő űrhajós generációi számára? Bizonyos feladatok elvégzésére az emberek képesek lehetnek, amit a legfejlettebb robotok sem tudnak megoldani. A robotikus űrszondák minden bolygóra eljutottak a Naprendszerben, valamint számos aszteroidát és üstököst is meglátogattak, míg az emberek eddig csak a Föld körüli pályára és a Holdra utaztak.
Összesen körülbelül 700 ember járt az űrben, kezdve a szovjet űrhajós, Jurij Gagarin 1961-es küldetésével. A legtöbben a Föld körüli pályán vagy szuborbitális repüléseken vettek részt, amelyek csak néhány percig tartottak. Dr. Kelly Weinersmith, a Rice Egyetem biológusa, aki a „Mars város” című könyv társszerzője, megjegyzi, hogy a presztízs mindig is motiváló tényező lesz az emberi űrutazásban. „Úgy tűnik, hogy ez egy nagyszerű módja annak, hogy megmutassuk, hogy a politikai rendszerünk hatékony és az embereink briliánsak.” Az emberi űrprogramok nemcsak az explorációról szólnak, hanem tudományos kísérleteket is végeznek, például a Nemzetközi Űrállomáson, ahol az űrhajósok hozzájárulnak a tudományos fejlődéshez.
A robotok szintén hozzájárulhatnak a tudományos kutatáshoz, mivel képesek eljutni az emberek számára lakhatatlan helyekre, ahol különböző műszerekkel tanulmányozhatják a légköröket és a felszíneket. Dr. Weinersmith szerint az emberek sokkal sokoldalúbbak és gyorsabban végeznek el feladatokat, mint a robotok, de az életben tartásuk az űrben rendkívül nehéz és költséges. Ahogyan a szerző, Samantha Harvey is megfogalmazta: „A robotnak nincs szüksége hidratációra, tápanyagokra, ürítésre vagy alvásra… Semmit sem akar és nem kér.” Ezért a robotok bizonyos hátrányokkal is küzdenek, mivel sok esetben lassúak és módszeresek, mint például a Marsra küldött rovereink, amelyek alig 0,1 mph sebességgel haladnak.
A NASA Curiosity rover például autonóm módon végez néhány tudományos feladatot emberi irányítás nélkül. Dr. Kiri Wagstaff, aki a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársa volt, kiemeli, hogy a mesterséges intelligencia segíthet az űrhajósoknak a monoton feladatok automatizálásával, lehetővé téve számukra, hogy a fontosabb kutatásokra összpontosítsanak. Jelenleg azonban nagy mennyiségű energia szükséges ahhoz, hogy a legfejlettebb nyelvi modellek működjenek, így a roverek nem képesek ezeket az igényeket kielégíteni.
A NASA Valkyrie robotja, amelyet az űrben végzett feladatokra terveztek, szintén a jövő technológiájának egy példája, amely a robotok emberi képességeit közelíti meg. A NASA Robonaut volt az első humanoid robot, amelyet űrben való használatra terveztek, és képes volt olyan feladatokat elvégezni, amelyeket korábban emberek végeztek. Az emberi űrkutatás nemcsak a tudományos kíváncsiság kielégítéséről szól, hanem arról is, hogy az emberek inspiráló példaként szolgáljanak a Földön élők számára. Leroy Chiao, a NASA nyugdíjas űrhajósa is megerősíti, hogy az emberek sokkal jobban inspirálják a közönséget, mint a robotok.
A NASA célja, hogy újra embereket küldjön a Holdra az Artemis program keretében, míg Elon Musk tervei között szerepel egy Mars kolónia létrehozása, ahol emberek élhetnek. Azonban a Marsra való utazás és ottani élet számos megoldatlan technikai kihívással jár, amellyel kapcsolatban sok kérdés még válasz nélkül áll. A jövőbeli űrkutatásban a robotok és az emberek közötti együttműködés kulcsszerepet játszhat, és ahogy a technológia fejlődik, új lehetőségek nyílhatnak meg az űr felfedezésében. Azonban addig is az emberi lények kis lépésekkel folytatják felfedező útjukat a kozmoszban, a robotok által korábban már bejárt ösvényeken.
Ezeket is érdemes megnézni
Miliband a globális együttműködés fontosságára figyelmeztet az energia kihívásaival szemben
Miként érinti a brit-amerikai vámmegállapodás a kereskedelmet?
