Új brit projekt a tengeri szén-dioxid eltávolítására indul

Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partján, amelynek célja a szén-dioxid eltávolítása a tengervízből. Az új, kísérleti SeaCURE programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, a klímaváltozás elleni technológiák keresése részeként. A klímakutatók széleskörű egyetértésben vannak abban, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése a legfontosabb prioritás, mivel ez a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás részeként szükség van a már kibocsátott gázok egy részének megkötésére is. Ezek a szén-dioxid megkötésére irányuló projektek általában vagy a kibocsátás helyén, vagy a levegőből próbálják eltávolítani a szén-dioxidot. A SeaCURE érdekessége abban rejlik, hogy azt vizsgálja, talán hatékonyabb lenne a bolygót melegítő szén-dioxidot a tengervízből eltávolítani, mivel a vízben lévő koncentrációja sokkal magasabb, mint a levegőben.

A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögötti területen, egy tábla mellett kell elhaladnunk, amely figyelmeztet a moray angolnák harapására. A projekt helyszíne nem véletlen, egy cső vezet a köves tengerpartról a La Manche csatornába, amely tengervizet szív fel, és hoz a partra. A cél az, hogy kiderüljön, a szén-dioxid vízből való eltávolítása költséghatékony módja-e a klímaváltozást okozó CO2 mennyiségének csökkentésének. A SeaCURE a tengervizet feldolgozza, hogy eltávolítsa a szén-dioxidot, mielőtt visszapumpálná a tengerbe, ahol a víz újra felszívhatja a CO2-t.

A projekt bemutatására Tom Bell professzor, a Plymouth Marine Laboratory munkatársa vállalkozott, aki elmagyarázta, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savanyúvá teszik. Ez elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gázzá alakuljon, és a levegőbe kerüljön. „Ez a tengervíz ‘leválasztó'”, mondta mosolyogva Bell professzor, miközben egy kanyarhoz érkeztünk. A „leválasztó” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximalizálja az érintkezést a savanyú tengervíz és a levegő között. „Amikor kinyitsz egy szénsavas üdítőt, az habzik, ez a CO2 felszabadulása,” mondta Bell professzor. „A tengervizet egy nagy felületen terítjük el, ami olyan, mintha egy italt a padlóra öntenél, és hagynád, hogy a CO2 gyorsan kijöjjön a vízből.” A levegőbe kerülő CO2-t folyamatosan elszívják, majd kókuszhéjból készült szénnel koncentrálják, hogy eltárolhassák. A megmaradt, alacsony szén-dioxid tartalmú tengervizet lúgokkal keverik, hogy semlegesítsék a savat, majd visszapumpálják a tengerbe.

Jelenleg a projekt évente legfeljebb 100 tonna CO2-t távolít el, ami kevesebb, mint amennyit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceán átszelésekor. Azonban a tenger óriási méretei miatt a SeaCURE mögött állók úgy vélik, van potenciál a technológia jelentős bővítésére. A projekt előterjesztésében a brit kormánynak a SeaCURE azt állította, hogy ha a világ óceánjainak 1%-át feldolgozzák, a technológia évente akár 14 milliárd tonna CO2 eltávolítására is képes lenne. Ehhez azonban az egész szén-dioxid leválasztási folyamatot megújuló energiával kellene működtetni, például úszó napelemek segítségével.

Dr. Oliver Geden, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület tagja és szén-dioxid megkötési szakértő szerint a szén-dioxid eltávolítása elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjük a nettó zéró kibocsátást, amely szükséges a további felmelegedés megállításához. „A tengervízből történő közvetlen leválasztás egy lehetőség. A levegőből való közvetlen leválasztás egy másik. Alapvetően 15-20 lehetőség létezik, és végső soron a kérdés az, hogy mit alkalmazunk, természetesen a költségektől függően,” mondta Geden.

A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és az Egyesült Királyságban 15 olyan kísérleti projekt egyike, amely a szén-dioxid megkötésére és tárolására irányuló technológiák fejlesztését szolgálja. Kerry McCarthy energiaügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a légkörből történő üvegházhatású gázok eltávolítása elengedhetetlen a nettó zéró célok eléréséhez. „Az innovatív projektek, mint a SeaCURE, fontos szerepet játszanak a szükséges zöld technológiák létrehozásában, miközben támogató munkahelyeket teremtenek és növekedést generálnak.”

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz milyen hatással lenne a tengerre és az ott élő élőlényekre. Weymouthban a víz annyira kis mennyiségben kerül a tengerbe, hogy valószínűleg nincs hatása. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD-hallgatója kutatja a projekt lehetséges hatásait, és laboratóriumi körülmények között teszteli a tengeri élőlényeket az alacsony szén-dioxid tartalmú víz hatásainak. „A tengeri organizmusok a szén-dioxidra támaszkodnak bizonyos folyamatokban,” mondta Hooper, utalva arra, hogy a fitoplanktonok a szén-dioxidot fotoszintetizálásra használják, míg a kagylók a héjuk felépítéséhez is igénylik azt. A korai jelek azt mutatják, hogy az alacsony szén-dioxid tartalmú víz drámai megnövelése valamilyen hatást gyakorolhat a környezetre. „Lehetséges, hogy kárt okozhat, de lehetnek módok a mérséklésére – például a víz előhígításával.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cr788kljlklo