Kísérleti projekt indult az óceán szén-dioxid eltávolítására az Egyesült Királyságban

Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partvidékén, melynek célja a szén-dioxid eltávolítása a tengerből. A SeaCURE néven ismert kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, részeként annak a keresésnek, amely a klímaváltozás elleni harcban alkalmazható technológiákra irányul. A klímatudósok széleskörű konszenzussal azt állítják, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, ami a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része az is, hogy meg kell próbálnunk befogni azokat a gázokat, amelyek már a légkörbe kerültek. Ezeket a projekteket szén-dioxid befogásnak nevezik, és általában vagy a kibocsátás forrásánál történik a befogás, vagy a levegőből próbálják eltávolítani a gázokat. A SeaCURE projekt érdekessége, hogy azt teszteli, vajon hatékonyabb lenne-e a bolygót melegítő szén-dioxidot a tengerből eltávolítani, mivel az a vízben nagyobb koncentrációban található, mint a levegőben.

A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Központ mögött kell elhaladni, ahol egy figyelmeztető tábla is található: „Vigyázat: Muréna angolnák haraphatnak”. Ennek a forradalmi projektnek a helyszíne nem véletlen, hiszen egy cső kígyózik a köves strand alatt, és a La Manche csatornába vezet, ahol tengervizet szív fel és hoz a partra. A projekt célja annak megvizsgálása, hogy a vízből történő szén-dioxid eltávolítása költséghatékony módja lehet-e a légkörben lévő klímaváltozást okozó gáz, a CO2 mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE a tengervizet feldolgozza, hogy eltávolítsa a szén-dioxidot, mielőtt visszapumpálná a tengerbe, ahol a víz újra felszívja a CO2-t.

Az első közvetítő újságírók között vagyunk, akik ellátogatnak a helyszínre, ahol Tom Bell professzor, a Plymouthi Tengerészeti Laboratórium munkatársa mutatja be nekünk a folyamatot. Elmondja, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasítják, ami elősegíti a vízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotba való átalakulását, így az a légkörbe kerül. „Ez a tengervíz eltávolító” – mondja mosolyogva Bell professzor, miközben egy kanyart veszünk. Az „eltávolító” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. „Amikor kinyitsz egy szénsavas italt, az habzik, ez a szén-dioxid távozása” – magyarázza a professzor. „Azzal, hogy a tengervizet egy nagy felületre öntjük, hasonló hatást érünk el.” A levegőbe távozó szén-dioxidot elszívják, majd kókuszhéjból készült szénnel koncentrálják, készen a tárolásra. Az alacsony szén-dioxid tartalmú tengervizet ezután lúggal kezelik, hogy semlegesítsék a savat, mielőtt visszapumpálnák a tengerbe.

Jelenleg a projekt által eltávolított szén-dioxid mennyisége minimális – évente legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint amit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceánon való átrepülés során. Azonban a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy a világ óceánjainak mérete miatt van potenciál a technológiában. A projekt jelentésében a brit kormánynak azt állítják, hogy a technológia potenciálisan nagymértékben skálázható, lehetőséget biztosítva akár 14 milliárd tonna CO2 eltávolítására évente, ha a világ tengervizének 1%-át feldolgoznák. Ehhez azonban a teljes szén-dioxid eltávolítási folyamatot megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni, esetleg napenergia segítségével egy úszó telepítés keretein belül.

Oliver Geden, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület munkatársa és a szén-dioxid befogásának szakértője hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid eltávolítása elengedhetetlen. „Ha el akarjuk érni a nettó nulla kibocsátást, akkor ez szükséges a további felmelegedés megállításához” – mondja. A SeaCURE projektet 3 millió font támogatásban részesítették a kormánytól, és ez az egyik 15 kísérleti projekt, amelyet az Egyesült Királyságban támogatnak, hogy segítsenek a szén-dioxid befogására és tárolására irányuló technológiák kifejlesztésében. Az energiaügyi miniszter, Kerry McCarthy is hangsúlyozza a projektek jelentőségét, mondván, hogy elengedhetetlen a szén-dioxid eltávolítása a légkörből a nettó nulla elérése érdekében, miközben támogatik a szakképzett munkahelyek létrehozását és a gazdasági növekedést.

A projekt jövőbeli hatásait illetően azonban kérdések merülnek fel. Mi történik a tengeren, ha nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú vizet juttatunk a tengerbe? Weymouthban a víz olyan kis mennyiségben távozik, hogy valószínűleg nem gyakorol hatást. Guy Hooper, a Exeteri Egyetem PhD hallgatója, aki a projekt lehetséges hatásait kutatja, laboratóriumi körülmények között vizsgálja a tengeri élőlények reakcióját a low-carbon vízre. „A tengeri organizmusok a szén-dioxidra támaszkodnak bizonyos folyamatokhoz,” mondja. „Például a fitoplankton a szén-dioxidot fotoszintetizálásra használja, míg a kagylók a szén-dioxidot a héjuk felépítésére.” Hooper korai megfigyelései szerint a jelentős mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz bevezetése hatással lehet a környezetre. „Lehet, hogy káros hatásai lesznek, de lehetnek módok a mérséklésére, például az alacsony szén-dioxid tartalmú víz előhígításával. Fontos, hogy ezeket a kérdéseket már a kezdetekkor figyelembe vegyük.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cr788kljlklo