
A kameratechnológia, ami új szintre emeli a műsorokat
A rendőrség határozott lépésekkel érkezik a helyszínre, és a battering ram segítségével berúgja a bejárati ajtót. Az események gyorsan pörögnek, a rendőrök ordítva törnek be a házba, miközben a kamera követi őket. Egy nő a földre rogyik, ahogy a kamera balra fordul, és egy kis, gyenge fényű lépcsőházba haladunk, ahol egy férfi háttal a falnak támaszkodva, kezét a magasba emelve kiabál, de senki sem figyel rá. Néhány pillanaton belül egy 13 éves fiú letartóztatásra kerül, és a jelenet visszatér a reggeli fénybe, ahol a család a ház előtt kiabál. A kamera ezután a fiút mutatja, aki a sötét rendőrautó belsejében ül. Mindez csupán három perc alatt, egyetlen felvételben zajlik le. Ez a jelenet a Netflix népszerű sorozatában, az „Adolescence”-ben található, amely az első hónapjában több mint 120 millió nézőt vonzott világszerte. Matthew Lewis, a sorozat operatőre a közelmúltban egy interjúban elmondta, hogy öt évvel ezelőtt nem lett volna lehetséges ilyen felvételt készíteni. Az „Adolescence” négy, körülbelül egy órás epizódja teljes egészében egyetlen felvételben készült, amit „oner”-nek neveznek. A kamera folyamatosan követi a karaktereket a pörgős jelenetekben, miközben gyakran vált a kézi és a járműre szerelt felvétel között.
A könnyű, önstabilizáló kamerák, amelyek képesek alkalmazkodni a környezeti fényviszonyok drámai változásaihoz, forradalmasították a filmes és televíziós ipart. Az „Adolescence” második epizódjának végén például a kamera a kocsibelsőből a járdára, majd a közeli utcák felett repülve, végül a földszintre tér vissza. A váltás a drón és az emberi operátor között nehezen észlelhető, csupán egy apró remegés árulkodik róla. Ezt részben a DJI Ronin 4D-nek köszönhetjük, amely egy kisméretű, nagy felbontású kamera, több beépített érzékelővel, amelyek képesek észlelni a mozgást a padló és a közeli objektumok viszonylatában. Ez lehetővé teszi az eszköz belső mechanizmusai számára, hogy kompenzálják a mozgást, ezáltal sima, stabil felvételeket készítsenek. Tim Palmer, a Boston University tapasztalt filmes professzora szerint az eredmény „fenomenális”. Eleinte kételkedett abban, hogy az „Adolescence” epizódjai valóban egyetlen felvételben készültek. „Amint láttam, tudtam, hogy ez abszolút egy felvételben készült.” A kamera technológia az utóbbi időben jelentős fejlődésen ment keresztül.
2014-ben Palmer egy kórházi drámán dolgozott, amely hosszú felvételeket igényelt zsúfolt kórházi folyosókon. „Csak kis joystick-szerű játékkonzolok voltak a kamera mozgatására, ami nem volt elég precíz” – emlékszik vissza. A kórházi környezet dinamizmusának megörökítése régóta kihívást jelentett a filmesek számára. Egy 1990-es évekbeli BBC sorozat, a „Cardiac Arrest” nyitóepizódja egy hektikus triázs egységben kezdődik. Az első tíz percben mindössze egy vágás található, de a kamera mozgása meglehetősen robotikus. Palmer megjegyzi, hogy a gimbalok, azaz a kamerák stabilizálására szolgáló eszközök már évek óta léteznek, de a távoli vezérlésük és a felvételek készítése csak nemrégiben vált kifinomulttá.
A hosszú, egyvételes felvételek nem újkeletűek a filmtörténetben. Évtizedekre visszanyúló példák is léteznek. Például a 2015-ös „Victoria”, amely állítólag egyetlen felvételben készült, két óra és húsz perc hosszúságban. Bár néhányan korábban kételkedtek ebben, Sturla Brandth Grøvlen operatőr határozottan állítja, hogy „nincsenek vágások vagy megszakítások”. A Ronin 4D a DJI első kifejezetten filmes kamerája, amely széles körű stabilizációs technológiával rendelkezik. Brett Halladay, a cég termékoktatási menedzsere elmondja, hogy az eszköz képes vezeték nélkül továbbítani a felvételeket a helyszíni monitorokra, és automatikusan kiválasztja a legjobb elérhető frekvenciát.
Bár a könnyű, ergonómikus kamerák térnyerése jelentős hatással lehet a film és televízió minőségére, vannak, akik figyelmeztetnek arra, hogy a „one-take” tévésorozatok megszállottsága könnyen átcsaphat egyfajta trükközésbe, amely a jó történetmesélés rovására mehet. Palmer professzor hangsúlyozza, hogy a technikai újítások önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy a nézők figyelmét fenntartsák. „Személy szerint nem fogok valamit megnézni csak azért, mert egy felvételben készült – jó dolgokat akarok nézni.”

