Pár hete „hirtelen felindulásból” elutaztunk Jásdra, egy bakonybeli kis zsákfaluba. Arra volt éppen időm, hogy a gyerekeknek és magunknak bepakoljam a ruháinkat és gyorsan megsüssek egy kenyeret, mivel adott egy élesztőallergiás lurkó a családban. A hűtőtáskába betettem még pár dolgot, amit otthon találtam, de már ekkor láttam, hogy a hűtő tartalmát sok jelzővel lehet illetni, de azzal például legkevésbé sem, hogy bőséges.

Hiába, én hétvégén vásárolok csak. Részben a helyi bevásárló közösségben, részben pedig piacon. Ha pedig mi pénteken döntünk úgy, hogy utazunk, akkor be kell érnünk egy kenyérrel, egy jó nagydarab szalonnával, zabpehellyel, egy doboz kefírrel és pár megmaradt gyümölccsel és zöldséggel.

Azért nem aggódtam halálra magam, mert amint az utazásról döntöttünk, rögtön tudtam is, hogy a közelben milyen piacok vannak, amiket feltétlen fel kell keressek – biztos voltam benne, hogy éhen nem maradunk. 

Szombaton vendégeskedtünk ebédkor testvéreméknél, vacsorára pedig mi hívtuk el őket a vendégház kertjébe egy jó kis szalonnasütésre. Az esti tábortűzünk mellett kényelmesen beszélgethettünk, a gyerekek rohangálhattak és játszhattak az óriási kertben és közben persze jóllaktunk az isteni szalonnás kenyereinkkel.

Másnap betermeltük a zabpelyhet és elindultunk a Liliomkertbe, hogy piacoljunk és beszerezzük a vacsorának valót. Késői érkezésünk ezt koránt sem tette egyszerűvé, de azért sikerült találni egy bácsit, akinek volt még kevéske krumplija, répája és hagymája, meg vettünk még kolbászt is és egy kevéske bort.

Dél tájékán egy nagyon kedves étterembe mentünk, ahol pontosan kétféle ételből lehetett választani. Ez számomra annyit jelent, hogy FRISS. Nem is titkoltak ők semmit. Előttünk pucolták a krumplit és a konyha ajtaja is nyitva volt. A szívük-lelkük benne volt az ételben. Emlékezetes éttermezés marad!

Gyönyörű kirándulgatás után estére hazatértünk és nekiláttunk a bográcsozásnak. Természetesen most is sokan, hogy a jó hangulat meglegyen. Magyaros, nevesincs egytálétel született a tűzrakóhely melletti fűszereskert fűszereivel pikánssá téve. Kicsit hasonlított a paprikás krumplira, kicsit a gulyásra, de nem is ez a lényeg: az út, ahogy az ételünk megszületett.

Egy pompás piacozás, jókedvű főzés eredménye nem is lehet más, mint valami jó ízű finomság.

Szeretettel gondolunk vissza arra a két napra, a helyre és az ízekre!

Feltöltődtünk élményekkel és érzésekkel. Mindenkinek ilyen kikapcsolódást kívánok!