Sokan túlvannak már az első benti palántázásokon, miközben beköszöntött a napsütéses tavaszi idő, ami a kinti munkákat is lehetővé teszi.  Picit meg lehet lazítani a földet, de lehetőség szerint arra ügyeljünk, hogy ne túl mélyen ássuk fel a területet. Fontos, hogy ne hozzuk mélyásással felszínre az élettelenebb réteget.

Ezévben megpróbálom a mustárvetést, ami Gertrud Frank könyve alapján nagyon nagy tetszést aratott nálam. Kihívást először az jelentette, hogy mustármagot szerezzek be. A vetőmagot túl drágának találtam arra, hogy pusztán „trágyának” elszórjam. Mígnem egyszer a piacon, az egyik gazda mustármagot árult. Megkérdeztem hát tőle, hogy ugye ez ki is kel, ha én elvetem és megnyugtatott, hogy persze. Így töredékáron vettem biopiaci, biominősített trágyát:)

Miután meglazítgattam és elgereblyéztem a talajt, elszórtam a mustármagokat körülbelül olyan precízen, mintha tyúkot etetnénk. 

A múlt hét szerdai ültetésnek már látszik az eredménye. A képen a karfiol látható vasárnapi állapotában.

A hétvégén földbe kerültek a gyökérnövények is. Petrezselymet, sárgarépát, retket és spárgát ültettünk a gyerekekkel.

A spárga gyökérsége vitatható, mivel a termését fogyasztjuk akkor is, ha fehér spárgaként termesztjük. De mivel ő ezt nem tudja, bízzunk a legjobbakban. A zöldségfélék közül talán a gyökérnövények igényelnek leggondosabb talaj előkészítést.

Kedvelem én a szerteágazó, vagy éppen egymásba fonódó gyökerek alkotta „szoborcsoportokat”, de tisztítani nagyon nehéz őket. Törekszem inkább az erős, egyenes egyedek termesztésére.

Műkedvelő kertészkedőkként indultunk, de két év alatt bebizonyosodott, hogy képesek vagyunk önellátókká válni. A fővárostól 17 kilométerre a saját biogazdaságunk lát el bennünket és egy másik családot is szinte egész évben friss és egészséges terményekkel. Minimális anyagi befektetés, sok munka, sok lelkesedés.

Nagyszüleim városi emberek voltak, de nyugdíjas éveikben a Dunakanyarban vett nyaralójuk kicsi kertjét Nagymama művelte. Elől a virágoskert, hátul a vetemény, néhány gyümölcsfa, a ház mellett futatta a Juliska babot, az öreg diófa az összes unoka születésnapi tortájához elegendő diót termett. Nagypapa lelkesen oltogatta a fákat, így lett cseresznyefa, szilva. Kedvence volt az egres és a bőralma. A legtöbb nyaramat velük töltöttem, hol Nagymamának, hol Nagypapának segítve, és eltökélt szándékom lett, hogy egyszer kertes házam lesz.

Páromban megtaláltam ehhez is a társamat és lett is egy kicsi házunk nagy kerttel, kutyával, macskával, közel a fővároshoz, hiszen munkánk és három gyermekünk óvodája, iskolája a mai napig oda köt bennünket. A saját kertünk saját próbálkozásai mérsékelt sikert hoztak, de barátokban partnerekre leltünk abban, hogy keressünk egy területet, ahol nagyobb léptékben gazdálkodhatunk - környezetbarát módon.