Gondolom sokan megélték már az érzést, hogy egymagunk környezettudatossága talán mit sem ér, mert "ki vagyok én, hogy hassak bármire is"? Erre a gondolatra kellene nyomni egy „reset” vagy egy „delete” gombot, ugyanis, ha nem is hiszed, óriási eredményeket érhetsz el egymagad is, a többiről egyfajta láncreakció gondoskodik, ha nem tartod titokban tudatosságod!

Tudtad, hogy Budapest szennyvizének több, mint fele tisztítatlanul ömlik bele a Dunába? Gondolkoztál már azon, hogy ebbe hány liter fertőtlenítőszer kerül? Igen, pontosan az a fertőtlenítőszer, amelyiken a csinos kis halálfejek díszelegnek, hogy jajj, csak a szemedbe ne kerüljön, a szádba meg aztán pláne ne! Pedig ezek az anyagok sem tűnnek csak úgy el az űrben, inkább beszívódnak a talajvízbe, belekerülnek a növényeinkbe, az ivóvizünkbe, az esőbe, a halainkba (már amelyik példányok túlélik).

Abban a pillanatban, amikor Te úgy döntesz, hogy a konyhád padlója (és Te) túlélitek klóros suvic nélkül is, helyette mondjuk szimplán forróvizet használsz, netalántalán kevés mosószódát... már tettél egy óriási lépést. Aztán rájössz, hogy tisztának tiszta a konyhád, magadat sem mérgezted és a pénztárcádat is megkímélted.

Turkálni élvezet! Mi az, ami az embert hajtja ilyenkor? Valami megmagyarázhatatlan, talán ösztönhöz köthető gyűjtögetés. Számomra egyfajta kincsvadászat, ami mostanra tudatossággal is párosul.

Sajnos a textilgyárak a világ legnagyobb környezetszennyezői. Minél több újonnan gyártott ruhát vásárolunk, annál inkább szennyezzük a közeli és távoli környezetünket. A textilgyárak ugyanis nem pusztán a telephelyük közvetlen közelében végeznek irtózatos pusztítást, hanem a ruhák maguk is tartalmazzák a toxikus vegyületeket. Ezeket aztán az ember fia/lánya kimossa otthon, a szennyező anyagok - amik egyébként a hormonrendszerünkre vannak leginkább káros hatással – no azok, pedig bekerülnek a talajba és a vizeinkbe.

Tényleg ilyen földben termett zöldséget és gyümölcsöt kívánunk? Tényleg nem akarunk már tiszta vizet inni anélkül, hogy az meddőséget okozna (és a fogamzásgátlók, antibiotikumok maradványait még  nem is említettük)?

„ Mikor igazán fenntartható a kertem?” – Ez az, amit minden kiskertész meg kellene, hogy kérdezzen magától. Ha az az érzésed, hogy a pásztori idilled több mérgező anyagot használ, mint amennyire a növényeknek valójában szükségük van, akkor olvasd el ezt a használati útmutatót.

1. Fenntartható kert – Valósítsd meg!

Tudod mit mondanak az őseink a Természet Anyát illetően? A természetnek sosem volt szüksége arra, hogy peszticidekből, gyomirtókból, műtrágyából álló kémiai koktélokat igyon ahhoz, hogy életet adjon a teremtményeinek.

Szabadítsuk meg hát az összes mérgező „varázsitaltól” és cseréljük le azokat csupa természetes vegyületre!

Legelőször is hívjuk segítségül a jótékony rovarokat, hogy vegyék fel a harcot az istencsapásaival, akik ellepik a kertet és a földet. Ne nyúljunk rögtön a mérgekhez, amelyek ránk és a természetre is veszélyesek!