A világörökség egy olyan fogalom, mely egyaránt magában foglalja a világ és az emberiség számára fontos, kiemelt jelentőséggel bíró, és ezért megőrzendő épített értékeket, természeti tájakat és ezek együtteseit is. Hogy ezek a csodák az utókor számára is megmaradhassanak, szükség volt arra, hogy erre globálisan is fel- és odafigyeljen mindenki.

De megőrzi-e a világ az embert, mint a világörökség részét? Ez a gondolatsor indult el bennem egy hétvégén olvasott kedves cikk kapcsán, mely cikkből az írás végére másoltam egy igen megkapó felvetést.

Érdekességképpen: Hogyan lehet egy helyszínből világörökségi helyszín?

A jelölést követően egy tíz pontból álló feltételrendszer legalább egy, de inkább több pontjának kell megfelelni az adott helyszínnek. A tízből négy pont a természeti értékekre vonatkozó kritérium, míg hat a kulturális szempontokat sorolja fel.

Kulturális kritériumok (ahol legfontosabb a hitelesség)

• Az ember alkotó géniuszának kimagasló megnyilvánulása
• Az emberiség kultúrájának fontos állomása – valamely történeti korszak, vagy a világ valamely kulturális régiója tekintetében – az építészet, a technika, a művészetek, vagy a város- és látképtervezés-fejlődés szempontjából (pl. Budapest, Duna-part, Várnegyed)
Valamely kulturális hagyomány, illetve letűnt vagy máig létező civilizáció egyedülálló, vagy legalábbis kimagasló tanúsága (Pécs, ókeresztény sírkamrák)
• Valamely épülettípus, építészeti vagy technikai megoldás, vagy tájtípus olyan kimagasló példája, amely az emberiség történelmének jelentős állomásait reprezentálja (Pécs, Pannonhalma)
Valamely tradicionális településtípus vagy földhasználati forma olyan kimagasló példája, amelyek egy bizonyos kultúrára (vagy bizonyos kultúrákra) jellemző, különösen, ha az a környezet visszafordíthatatlan megváltozása következtében veszélyeztetetté válik (Hollókő)
• Közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolatos olyan eseményekkel vagy élő hagyományokkal, elképzelésekkel, illetve hiedelmekkel, művészeti és irodalmi alkotásokkal, amelyek egyetemes értéket képviselnek.

  Az utolsó kritériumot a Bizottság csak kivételes esetekben fogadja el a felvétel indokaként, leginkább más kritériumokkal együtt kell megfelelnie az adott jelölésnek.

Ami minden világörökségben közös, hogy a hozzá rendelt embert elfelejtették megörökíteni. Hogy a pun kőhalomban nem lakik pun, a római városban nincsen római, az még hagyján. De Segesvárott sem él szász, az Andrássy úton sincs már őshonos szinte egy sem (egyről tudok azért). És már a Casbah sem az, ami volt. Arabok élnek itt, de nem őslakók. Még a gyarmati korban derék proletárok költöztek az egykorvolt helyi arab arisztokraták helyébe, és a spontán lakosságcsere tart azóta is.

Jó lenne olyan világban élni, amely az embert örökíti meg, nem a téglát, követ. Jó lenne táblát látni a házon, mely táblán ez olvasható: „Itt lakik Kovács úr, a világörökség része”, „Itt él Lizi néni, a világörökség része”, „Itt szorgoskodik Hasszán, a világörökség része”, „Itt spekulál a világ dolgain Kohn bácsi, a világörökség része”. / Bacher Iván - NOL- Casbach /