A keleti filozófiák szerint létezik a velünk született életerő, ami a vesékben tárolódik, s melynek mennyisége jelöli ki életünk hosszát. Ennek segítségével épül fel testünk, ám életünk közepétől fokozatosan csökken életenergiánk, a különböző hatások befolyásolják, hogy milyen mértékben tudunk hozzáférni. Több betegség kialakulása vezethető vissza olyan érzelmi vagy tudati blokkra, ami miatt alig tudunk meríteni ebből az alapvető energiából.

A problémák persze sokszor nem csak egyetlen forrás "eldugulásával" függnek össze, mert ha valahol az életerő áramlása megbicsaklik, akkor előbb-utóbb a rendszer minden eleme sérülni fog.

Téves módon az élet második felétől az vált a nyugati ember életcéljává, hogy a legkülönbözőbb módszerekkel fenntartsa vagy visszaállítsa azt az egészségi, fizikai állapotot, ami a 20-as, 30-as éveiben jellemezte.  

Holott a testi leépülés nem akadályozható meg az élet második szakaszában, és ez a törvényszerűség teszi, illetve tenné nyilvánvalóvá azt a tényt, hogy nem is ez az ember feladata, hanem az, hogy élete derekán elkezdje önmaga szellemi mivoltának kimunkálását.

S a szellemi úton járó ember éppen ezáltal juthat korábban számára kiaknázatlan, extra energiákhoz is.

A velünk született életerő egyébként egy magunkkal hozott karma következménye. Ezért sem mindegy, hogy miképpen készítjük elő szellemi önvalónkat a következő életeinkhez.

Magától értetődő, hogy életerőt nyerünk a táplálékainkból, de az életerő minőségét az elfogyasztott étel és ital minősége határozza meg: nem mindegy, hogy milyen rezgésű táplálékot veszünk magunkhoz. A keleti orvoslás szerint az energiával együtt az elfogyasztott lény tapasztalatai is beépülnek a testbe. Állatok esetén leginkább a vér, a szív és az agyvelő hordozza az információt. A vegetarianizmus egyik előnye éppen abban mutatkozik meg, hogy a növényekben nem őrződik olyan trauma, amit például egy vágóhídon leölt állat él át.

A táplálékfelvételben két dolog meghatározó: mit eszünk, hogyan, milyen irányultsággal fogyasztjuk el a táplálékot. Ha képesek vagyunk az áramlás részeként érzékelni magunkat, akkor bennünk is megfelelő lesz az energiaáramlás, és így az étel is jobban emésztődik meg bennünk.

Az életerő nagy forrása a légzés által nyert energia. Ezt az energiát gyakorlatilag minden spirituális rendszer megemlíti. Az upanisadokban például azt írják, hogy egyetlen törvény van: a belélegzés és a kilélegezés, ez az, amit tudni kell az élethez.

A belégzés mindazt szimbolizálja, amit befogadunk, beépítünk magunkba a világból, és ahogy a világossághoz, az élethez viszonyulunk. Míg a kilégzésben megjelenhet mindaz, ahogy továbbadjuk, elengedjük a dolgokat, és ahogy a sötétséghez, halálhoz viszonyulunk.

A légzés által nemcsak a biológiai funkciókhoz szükséges oxigén jut a szervezetbe, hanem az az életerő is, amit az ezoterikus hagyományok összefoglaló, egyetemes néven pránának vagy csí-nek neveznek. A jóga irányított légzőgyakorlataival szabályozni tudjuk az életerő felvételét és megerősítését.

 Ezenkívül még nagyszerűen merítkezhetünk azokból az emberi kapcsolatokból, amelyek értékesek számunkra.

Forrás: Elíxir magazin