| Tavaszvárás |
|
|
|
| Írta: Márton Anikó |
| 2012. február 17. péntek, 12:05 |
|
Február havában, farsang idején búcsúztatjuk a telet és várjuk a kikeletet. A kikelet az új lehetőség friss levegőjét hozza a tél hófelhői közé. A tavasz melege, napsütése és termékeny földjei csupán egy részét adják a teljesítmény formulájának, a kiváltó ok, amely a végeredményt előidézi, a hathatós, őszinte és állhatatos emberi erőfeszítés. A tavasz törekvései és lehetőségei jelentős részben hitünk mélységén és mértékén alapulnak. Az élet maga nem nyújt biztosítékot arra, hogy az elvetett magból termést arathatunk le, csupán mások bizonyított tapasztalataira támaszkodhatunk. A tavasz azt az ígéretet hozza, hogy amint vetünk, úgy fogunk aratni is. Muszáj vetnünk az élet kikeletén, különben az ősz beköszöntével kénytelenek leszünk másoktól koldulni. Minden nap úgy adatik meg nekünk, mint egy új tavasz évszak.
A ma gondolatai, tettei, álmai és erőfeszítései biztosítják a holnapi betakarítást. Figyelmen kívül hagyni az e napon adódó kedvező alkalmat annyi, mint elodázni a jobb jövőt. A késlekedésből okvetlenül a holnap bánkódása lesz. A kedvező alkalmak mindnyájunkat körülvesznek, felbukkannak, és ugyanolyan gyorsan tova is tűnnek, kedves emlékeket hagyva hátra azokban, akik reagáltak a felbukkanásukra, és sajnálkozást azokban, akik éppen túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy zavartassák magukat miattuk.
|