Védnökség a Natúr Kosár érdi működése mellett

A Natúr Kosár érdi „telephelye” immáron 6 hete működik  lelkes emberek, egy hatékony kis csapat áldozatos munkájának eredményeként. A kitűzött cél, miszerint a helyben termett vagy előállított élelmiszer több szempontból is hasznosabb lehet, igen dicséretes és a természet törvényei által „naturálisan” alátámasztott.

1.       1. Nem kell hozzá ismerni az ökológiai törvényeket, mert „józan paraszti ésszel” is tudhatjuk, hogy az ember is csak egy olyan élőlény, amelyre a többihez hasonlóan hatnak az őt körülvevő környezet törvényszerűségei. A környezeti elemek, azaz a talaj, a víz, vagy a levegő összetétele, annak minősége, a napsugárzás ereje, vagy akár a kitettsége, a levegőmolekulák önálló rezgései mind-mind befolyásolni tudják az ott élő lények állapotát. A helyben termett termékek tehát képesek „együtt rezegni” azzal, aki azt fogyasztja, mert hasonló hatások érték mindkettőt. A „hasonló a hasonlóval” elv érvényesül például a napjainkban már számos helyzetben bizonyító homeopátiás orvoslásnál, ahol az eredeti hatóanyag-molekula már csak nyomokban van jelen a vivőanyagként szolgáló éltető folyadékban. Ez a pici anyag mégis képes, mint egy jó főnök a beosztottnak hatékony utasítást adni a szervezetnek és ezt követve az jó, kedvező irányba változhat meg.

2.       Az embert normális esetben a munka élteti. A helyi termékekkel a saját munkánk eredményeit láthatjuk viszont és így nagyobb örömmel is élvezhetjük azt. A „multik” érdeke ezzel viszont éppen ellentétes. A segítségünkre siet, hogy „kényelmesen minden erőfeszítés nélkül” megkaphassunk termékeket szolgáltatásokat és ezt mivel a reklámok és a csomagolás is Őt erősítik, könnyen képesek vagyunk el is fogadni.

A természeti törvények érvényesülésénél nem szabad elfelejtenünk a lelki, pszichológiai törvényszerűségek befolyásoló erejét sem. Az elkényelmesedő ember aztán majd végképp kelepcébe kerül azáltal is, hogy az elfelejtett (vagy meg sem tanult) módszereket, előállítási, termelői módokat már nem tudja, ha arra mégis szükség adódna (pl. a multik elvonulásával) a saját érdekében használni.

Nem véletlenül növekszik manapság a depressziós emberek száma is, akik mivel nem tapasztalták meg a munkavégzés örömét és ennek hasznosságát, nem tudják „feltalálni magukat”, ezért külső támogatásra, pirulákra vagy segélyekre szorulnak.

3.       A helyi termékeknél az áruknak a fogyasztóhoz való eljutásához is kisebb erőfeszítés, energia kell. Az áruk értékénél többnyire ugyanis a természet nyújtotta szolgáltatás mértéke nem kerül beszámításba. Tudjuk, hogy az évmilliók alatt keletkezett ásványi olajt, vagy kőszenet használjuk fel, mégsem annak a reális értékét fizetjük meg. A természeti elemeknek ugyanis valójában nem lehet kiszámolni a valós értékét. Ehhez az egész FÖLD-re vonatkozó egységes szemléletre lenne ugyanis szükség.

Ki tudná megmondani, hogy egy 50 éves fából készült asztalnak az árába, hogyan számoljuk bele az élő fa szolgáltatásai, mint a levegőbe kibocsátott hasznos oxigén-molekulák mennyiségét, vagy a levegőből szintén hasznosan elnyelt széndioxid molekulák mértékét, nem beszélve arról sem, hogy a helyi mikroklíma is milyen kedvező tud lenni egy 50 éves fa árnyékában. Ezeknek nincs számszerű értéke, mint ahogy a pár száz forintos (toxinokkal teli) hajfestéknek a költségénél sem fizetjük meg ténylegesen a több száz liter értékes ivóvíz elszennyezését és a későbbi tisztítás költségeit. A természeti erőforrások felhasználásánál tehát valódi értékrend csak akkor alakulhatna ki, ha a környezetre gyakorolt negatív hatások is beépülnének az árakba, de addig is a legjobb dolog az, ha takarékosan bánunk velük.

Nem kétséges ezért a fenti példák alapján sem, hogy a „naturális” gondolkodásnak számos előnye van, illetve lenne. A „Natúr Kosár” érdi közösségnek a létrejöttét ezért magam is, mint biológus, a Debreceni Egyetemen az elsők között képzett szárazföldi, azaz „terresztris” ökológus kísérem figyelemmel.

Büszke is vagyok rá, hogy a kis csapat egyik mozgatórugója, kapcsolattartója éppen a fiam, Pacsuta Péter János, természetvédelmi mérnök lett. Az alma tehát nem esett messze a fájától, hogy természeti példával éljek. Amikor a Natúr Kosár indulásának a helyi nehézségek szóba kerültek, ezért is adtam örömmel esélyt a kezdeményezésnek a saját hátterünk, kertünk, házunk rendelkezésre bocsátásával. Az ingatlan megvásárlásával ugyanis egyik célom az volt, hogy a szakmai tudásomat esetleg magam is a köz felé hasznosíthassam. Kialakítsak egy olyan hátteret, ahol a természetnek (talajbiológusként főleg a talajnak) kérdéseket tehessek fel, hogy arra megfelelő választ kapjak, illetve magam is gyakorolhassam a kertészkedést, ha arra idő adódna. Jelenleg így a házban már megtalálható az a 30 év alatt összeállt irodalom-gyűjtemény (ujságok, könyvek, szakmai anyagok), amelyek a talajok egészségi állapotának a talajélőlények segítségével történő vizsgálatára vonatkoznak.

A talaj parányi élőlényei képesek jelezni, ha ott valami nem az életet szolgálja, pl. ha a kapacitásukat, az Ő lebontó-képességüket meghaladó módon kerülnek oda az úgynevezett xenobiotikumok, ami magyarul is azt jelenti, hogy „életidegen anyag”.

Hát nem furcsa és nem ellentmondásos, hogy mégis mennyi ilyet használunk nap mint nap? Mindeközben elfelejtjük azt, hogy ha a gombák, a gyomok vagy a rovarok élete ellen használjuk, akkor azok a szerek esetleg a saját életünkre is károsak lehetnek? Az ezeket a hatásokat oknyomozó „biodetektálás”, vagy „biodetektívség” nem csak a hibákat, például a talaj-egészség megromlását képes megmutatni, de lehetőséget ad arra is, hogy a talajok hasznos mikroszervezeteivel, vagy a környezetbarát művelési módok alkalmazásával a talajok (a környezetünk) gyógyításáig is eljuthassunk.

A Natúr Kosár helyi kezdeményezése ezekkel a célokkal nagyon össze-egyeztethető. Ha úgy tetszik tehát a saját épület-fenntartási háttérrel, egyfajta „anyai” gondoskodással és a szakmai tapasztalataimmal is a kezdeményezés mellé állok, amellett egyfajta védnökséget vállalva.   

Prof. Dr. Biró Borbála

talajbiológus, terresztris ökológus

az MTA doktora, tudományos tanácsadó és egyetemi tanár